Proiect finanțat în cadrul Programului Operațional Regional și co-finanțat de Uniunea Europeană prin Fondul European pentru Dezvoltare Regională

gheorgheni

Növény- és állatvilág

Kép megtekintése

A terület élővilágát három tényező határozza meg, az éghajlati tényezők, a geomorfológiai adottságok és a talajviszonyok. Ha a vidéket egységes egészként vizsgáljuk, akkor összefüggő erdőségeket alkotó lucfenyők váltakozásait látjuk, amelyek közé lombhullató erdők keverednek, főleg a térség keleti peremén. Az összefüggő erdőket irtásgyepekkel, havasi legelőkkel tarkított hegyoldalak teszik változatossá, amelyekhez társul a mély szurdokvölgyek sziklafalainak növényzete.

A békás-patak harántvölgye a jégkorszak idején - más kárpáti átjárókhoz hasonlóan - a vándorló növényfajok összegyűjtő területe volt, és az éghajlat felmelegedése után a fajok megtartó fészkévé vált. Az itt rekedt fajok, az őshonosakkal együtt alakították ki a mai növénytakarót. Az egyedülállóan gazdag táj több bennszülött fajnak ad otthont. Ilyen a békási csűdfű, a nehézszagú boróka, az erdei fenyő vagy a ritka tiszafa, amely a múlt század elején még tömegesen fordult elő, de sajnos a gyökérszobrászok és a pásztorok kíméletlenül írtották.

A területen négy élőhely típus különíthető el:

1. A mészkősziklák élővilága: jellegzetes társulások jöttek létre a sziklapárkányokon, meredek sziklafalakon, ahol a visszavert napfény, a viszonylag magasabb hőmérséklet hatására változatos életközösségek alakultak ki. Egyes fajok ezeken a nehezen megközelíthető helyeken találtak menedéket. A tűlevelűek közül ide szorult az erdei fenyő, a tiszafa és a nehézszagú boróka is. A sziklatömbök peremén tömegesen fordul elő a pusztai csenkesz. A platós, gyepes részeken a vékonylevelű szegfű és az üstökös kakukkfű élénkíti, az összképet pedig varjúháj, kövirózsa és a boldogasszony papucsa gazdagítja. A lágyszárúak közül jelentős az egyre apadó havasi gyopár, amely a környék egyik szimbóluma.

Ha a növények közül a havasi gyopár a környék jelképe akkor, úgy az állatok közül a zergét tekinthetjük annak. Nem őshonos, 1970-ben telepítették be a Déli-Kárpátokból. Eleinte csak a Kis-Cohárdon fordult elő, majd fokozatosan elterjedt a Hagymás-hegység sziklás vidékein. A madárvilág képviselői e területeken a sarlós fecske és a hajnalmadár.

2. Az erdők élővilága: A környék legjellemzőbb fafaja a kiterjedt erdőségeket alkotó lucfenyő. Összefüggő, tiszta állományai sűrű, félhomályos és nyirkos erdőket alkotnak szegényes aljnövényzettel. Gyakran keveredik jegenyefenyővel és bükkel, főleg a vidék keleti részein. A szurdokvölgyek mentén gyakori a hegyi juhar.

A nagytestű állatok közül jelentős a gímszarvas, az őz, a barnamedve, a vaddisznó, a farkas és egyre ritkább a hiúz. A madarak közül gyakori a szajkó, a fenyvescinege, a vörösbegy és az erdei pinty.

3. A hegyi kaszálók és legelők élővilága: a vidék kaszálóként vagy legelőként hasznosított területei az emberi beavatkozás nyomán alakultak ki. Erre utalnak az irtások nyomán, majd a legeltetés következtében megjelenő növénytársulások. A lápréteken érdekes társulásik alakultak ki, gyakoriak a sásfajok. Tavasszal a tisztásokon tömegesen is nyílik a hóvirág.

Az állatvilág képviselői közül megemlíthetjük a gyöngyházlepkét és a csüngőlepkét. Egyedülálló értéket jelent az apollólepke. Elterjedt a hegyigyík és a keresztes vipera.

4. A vízi és a vízmenti élővilág: A Gyilkos-tó környékén szívesen megtelepedik a békaszőlő és a harmatkása. A tó tocsogós partján sásfajok, iszapzsurlók és soványperje jellemző. Vízpart menti ligeteket alkot néhol a hamvaséger, hegyi juhar és a hamvas fűz.

A vidék vízeiben élő halfajok közul megemlíthetjük a tavi- és a sebespisztrángot. A kétéltűek közül őshonos az alpesi gőte, a kárpáti gőte és a sárgahasú unka. A madarak képviselői a vízirigó, a hegyibillegető, valamint a Gyilkos-tavon 1994-óta fészkelő pergőréce.

A környék élővilágának gazdagsága és változatossága jelentős szerepet töltött be és tölt be ma is a környék lakósságának életében. A gyűjtögetés, mint gazdasági tevékenység elősorban a növényvilágra terjed ki. Az erdei gyümölcsök, gombák, gyógynövények változatossága lehetőséget ad kellemes és hasznos kikapcsolódásra, természetjárásra, valamint jövedelempótló tevékenységre. Az erdei gyümölcsök közül a legfontosabbak a málna és a fekete- valamint a vörös áfonya. A leggyakrabban előforduló gyógynövények a tavaszi kankalin, az ezerjófű, a köménymag és az egyre ritkább sárga tárnics (dancura). A gombák közül a legismertebb az ízletes vargánya, a sárga rókagomba és a rizike.

Forrás: Pál T. - Rab J. - Wild F. - Csíki K. kéziratai.