Proiect finanțat în cadrul Programului Operațional Regional și co-finanțat de Uniunea Europeană prin Fondul European pentru Dezvoltare Regională

gheorgheni

Geológia

Kép megtekintése

A Hagymás-hegység a Kápátok három nagy földtani egysége közül a középsőbe, az ún. kristályos-mezozóos övezetbe tartozik, amelyet nyugaton a Gyergyói-havasok, keleten a krétakorszak flis (homokkő) övezete .határol. Alapkőzetei több mint négy milliárd éves átalakult kőzetek. amelyekre a földtörténet középkorában, vastag tengeri üledéksor rakodott. Ez a folyamat a következőképpen játszódott le: A földtörténet ókorának (paleozoikum) végére a mostani Hagymás talapzatát alkotó kristályos pala rétegek hosszanti tengelyük (É ÉNY-D DK) mentén lesüllyedtek, a hegység Ny-i, K-i, és D-i peremén körkörösen feldomborodtak. Így alakult ki egy hatalmas teknőszerű bemélyedés, a Hagymás geoszinklinálisa, amelyet azonnal elöntött a triászkorszak tengere. Benne rakódtak le kisebb-nagyobb szünetekkel a triász-fiúra, és krétakori üledékes, jobbára meszes kőzetrétegek. C. Grasu szerint ez a folyamat 6 ciklusban ment végbe. amelyeket olyán időszakok váltották fel, amikor a tenger talapzata felemelkedett, szárazulattá vált és az eróziós folyamatok a felszínre került rétegek egy részét lekoptatták.

A Hagymás térségében a kristályos paláknak két csoportját különíti el a geológiai szakirodalom. Az idősebb, az ún. .,Rárói (Raráu) vagy Hagymási-sorozat'' erősebben alakult át; mezometamorfitokból (kvarcos-földpátos gneiszokból), szemes gneiszokból, csillámpalákból áll; amelyeket félig átalakult, de a vulkáni eredet bizonyos nyomait még mindig őrző migmatitok és amfibolitok rétegeznek. Ez a sorozat nagyon régen. az ősidőben (antepraterozoikum) keletkezett. (M.D. Codarcea 1967). A Hagymás geoszinklinálisának Ny-i peremén szélesebb sávban van jelen. míg a keleti oldalon csak nagyon keskeny szalag formájában .jelennek meg a felszínen a Rárói-sorozat kőzetei. A fehér csillámtól (muszkovit) ezüstösen csillogó kőzetei mindenhol megtalálhatók a fő vízválasztón, így a Pongrác-tetőn (Bányai János), a Vereskő-patak mentén, a Ló-havas, Csofronka, a Nagy-Hagymás, Egyeskő, Öcsém és Terkő sziklafalai lábánál az Olt völgyéig terjedő sávban. De északkelet felé ebből a gneiszos alapkőzetből nőnek ki a Kis-havas, Likas, Vit-havas és túl a Kis-Besztercén a tölgyesi Vereskő mészkő sziklaszirtjei is.

A kristályos palák másik, fiatalabb csoportja az ún. "Tölgyesi-sorozat". Kevésbé átalakult kőzetek (epimetamorfitok), fillitek (ezüstös, levelesen széthulló szericitpala; zöld kloritpala, fekete grafitpala) kvarcitpala és savas magmás kőzetösszlet alkotja. Ez a csaknem 3 km vastagságúra becsült rétegsor építi fel a Gyergyói-havasokat (kivéve a ditrói szienittömböt). Megjelenik a Békény völgyében, majd a Pongrác-tető felé kígyózó országút kanyarjaiban Marosfő-Fekete-Rez vonalán tekintélyes szélességet (10 km) ér el; míg a keleti peremvidéken (Domúk völgye Ny-i oldala) csak alig 1-2 kilométeres sávban van jelen. Korát a felső proterozóikumtól kezdődően a paleozoikum első felére teszi a szakirodalom.

Paradox módon, térbeli elhelyezkedésüket tekintve a fiatalabb Tölgyesi-sorozat alul, míg az idősebb Ráró-Hagymási-sorozat felül helyezkedik el. A fordított sorrend a herciniai kéregmozgások idején alakult ki 360 millió évvel ezelőtt, amikor egy Ny-K irányú hegyképző mozgássorozat az idősebb rétegsort rátolta a fiatalabbra (takaróredős szerkezet). A földtörténet középkorának (mezozoikum) üledéksorát a triász, fiúra és krétaidőszak képződményei alkotják.

A triász rétegei elsősorban a Hagymás Ny-i peremétől a Gyilkos-tóig láthatók a felszínen. Kétféleképpen jelentkeznek: normálistelepülésben és másodlagos településben a vadflis üledékeibe ágyazva. Az alsó triász közvetlen a Rárói típusú kristályospalákon nyugszik, s mint minden transzgresszió (amikor a. tenger kiterjed egy szárazföldre) apró konglomerátummal kezdődik. Erre jön egy kvarchomok réteg, majd egy szürke. meszes homokkő, amelyet dolomitos mészkőpadok szakítanak meg. Vastagsága maximum 20 méter. A Ló-havason és a Csofronkán talált kövületek alapján az alsó werfeni emelettel azonosították. A középső triászt (araisi-ladini emeletek) dolomitok és dolomitos mészkövek alkotják. A triász időszakának ez a legjelentősebb rétegsora, vastagsága eléri a 400 métert. Fehér színű finoman erezett (diaklazált) kőzet, amelynek repedéseit málladék tölti ki. Nemcsak a hegység É-i, és Ny-i peremének magányos bérceit (Likas, Kis-havas, Ló-havas. Csofronka) alkotja, hanem ebből áll a Nagy-Hagymás-Öcsém vonulat impozáns sziklafalainak alsó része is.

A középtriász kőzetösszlete a szinklinális K-i peremén is megjelenik, igaz, nem .összefüggően, a Kis-Békás, és Domuk-patakok völgyeit elválasztó gerincen. A felső triász (karni-nori emeletek) kőzetösszlete (óként vöröses homokkőből, néhol fehéres-sárgás mészkőből tevődik össze. Leginkább a Gyilkos-tó körül, a Gyilkos-kő aljában, a juh-patak mentén, a Domuk-völgy Ny-i lejtőjén és az Öcsém-tető sziklafalában fordul elő. A triász rétegek további fejlődése a felső triász végén megszakadt. Az ókimmeriai kéregmozgások következtében egy időre kiemeltredík a tengerből és a szárazfölddé vált triász rétegsor egy része az eróziós folyamatok martaléka lett.

A júra időszak rétegsora a tenger újabb térhódításával kezdődik, liász (hettangi-sinemuri emeletek) képződményeivel. Vöröses, néha zöldes agyagpalák, homokköves márgák és legfelül vörös, márgás repedezett mészkőrétegek alkotják. Nem képez összefüggő takarót, ugyanis helyenként a letarolt triász üledékek medencéit, bemélyedéseit foglalta el; ezért megszakad, de igen gyakran és sok helyen megjelenik. Legismertebb előfordulása a Széppatak fejében (Herbich leírása) vagy az Egyes-kő és Öcsém közötti nyeregben észlelhető. Nayon gazdag puhatestű faunája; melyet milliónyi ammonitesz, pörgekarú belemmitesz, kagyló, csiga és korall kövületei képviselnek. Az alsó fiúra rétegsora általában vörös, vasas festésű, néhol sárgássá fakuló mészkő és dolomitos mészkő is, amely helyenként gömbszemcsés (oolitos) jelleget ölt. Megtalálható a Gyilkos-kő lejtőjének alján, a Nagy-Cohárd Ny-i oldalán. és a Ló-havas K-i lejtőjén. A felső liász diszkordánsan települt, ami azt jelenti, hogy rövid időre újból szárazulattá vált a júrakori geoszinklinális. A doggert (középső fiúra) szürke és vöröses meszes homokkövek, homokköves mészkövek, oolitos (ikrakő) mészkövek alkotják. Igen nagy kiterjedésben fejlődött a Gyilkos-tó környékén, eléri a 200 méter vastagságot is. A geoszinklinális K-i oldalán csak foltokban, vadflis formájában jelentkezik.

A maim (felső fiúra) rétegsora a nagymási szinklinális legjelentősebb képződménye, mert a Gyilkos-tó és a Békási-szoros hatalmas mészkőfalai mind ebben az időszakban keletkeztek, amelyekre folytatólagosan rátelepült az alsó kréta időszak urgoni kifejlődésű mészkő rétege is. A maim rétegösszlete egy vékony radioláriás tűzkő (szilexit) réteggel indul (callovi-oxfordi emelet): Nevezik jáspis szintnek is. Előbukkan a Gyilkos-kő Ny-i oldalában, a két Cohárd nyergében és léhúzódik a Kupás völgye felé. Legismertebb előfordulása a Jávárdi-patak szurdoka.

A következő rétegsor 20 méter vastag, a kimmeri emeletnek felel meg. Kőzetanyaga vöröses-gumós mészkő, vörös finom mészkő, márgás mészkő, zöldes-szürke homokkő. Ebben a rétegsorban találjuk a hegység leggazdagabb kövületlelő helyeit. Vezérkövülete az Aspidoceras acanthicum (ammonitesz fajta), melytől az egész rétegsor kapta a nevét. Elterjedési területe: a Gyilkos-kő és Kis-Cohárd alsó része, a Fehér-mező fennsíkjának pereme, a Nagy-Hagymás és Öcsém-tető sziklafalának alsó , fele. A maim legfelső képződménye a pórtlandi vagy titon emelet. Rétegsora a vastag 400-iD0 méteres strambergi típusü mész-kő. Homogén, fehéres-szürke korallmészkő, amelyben mikroszkóp alatt mikrofossziliák tömegér fedezhetjük fel. A korallok tömeges előfordulása arra utal, hogy melegvizű, sekély partszegély lehetett a maim tenger ezen részé; amelyet hatalmas korallzátony barikádozott el a szinklinális K-i; mélyebb részeitől. Ez a rétegsor alkotja a Nagy-Hagymás, Egyes-kő, Öcsém, a Gyilkos-kő, Kis-Cohárd és Csíki-Bükk egész tömegét. A Békási-szoros felső szakasza teljes egészében a felső júrában (maim) képződött. Az alsó szakasza a Nagy Szerpentin alatt már a következő sorozat (kréta kor) rétegsorába vágódott le.

A másik alsó krétakori rétegösszlet a Fekete-Hagymástói délre, a Nagy-Hagymás-Terkő vonalán a strambergi (felső fiúra, malmi) rétegelme települt fakó sárga színű, tömör mészkő. A korallzátonyok tehát itt a kréta időszakban is tovább növekedtek, annyira folyamatosan, hogy csak nehezen lehet megkülönböztetni a két rétegsort egymástól.

A következő rétegsor, amely szintén folyamatosan rakódolt az előző üledéksorra fehéresen szürke vagy sárgá-san rózsaszínű; enyhén vöröses márványhatású, tömör mészkő. Ez a szép kőzet, az ún. urgoni típusú mészkő és a barrémi-apti emeletet képviseli. Tömör kőzetanyaga mikrokristályos, az Öcsém, a Nagy-Hagymás. Fekete-Hagymás, Gyilkos-kő gerincvonalán található; de fedi az egész vonulat keleti lejtőit is. Többszáz méter vastag rétegsora építi fel az Oltár- és Bardóc-követ is. A szorosban mindkét oldalon, a Kis-Békás beömlésétől a szoros alsó végéig mindenhol az urgoni mészkő alkotja a sziklafalakat. Maga a Kis-Békás gyönyörű szurdoka is ebből alakult ki.

A geológiai történések sora nem lenne teljes, ha nem szólnánk arról is, hogy a szinklinális üledékes kőzeteit több helyen vulkáni eredetű kőzetek törték át. Megjelenésük nagy törésvonalak jelenlétére utal, melyek mentén magmatikus anyagok kerültek a felszínre. Anyaguk bázikus, erősen átalakult, szerpentinesedett melafir és diabáz. Mivel átszelik az apti-albai rétegeket is; keletkezésüket az alsó kréta végére tehetjük. Az ausztriai hegységképződési fázis kéregmozgásaival kapcsolatosak. Diabázokat és melafireket a Kis-Békás völgyében, az Oltár-kő alatt, a Juh patikában találhatunk a leginkább.