Proiect finanțat în cadrul Programului Operațional Regional și co-finanțat de Uniunea Europeană prin Fondul European pentru Dezvoltare Regională

gheorgheni

Súgó-barlang

Kép megtekintése

A Gyergyói-Havasok, 1568m magas, Síposkő tömbjének délnyugati nyúlványában húzódik a már 100 éve ismert, tekerőpataki Súgó-barlang. A gyergyói medence keleti oldalán a Marosba ömlő Heveder patak, majd az ide csatlakozó Borzóka patak fogadja be a barlangból kiömlő Súgó- patakot, amelyet a hegyben összegyűlt karsztvíz táplál. A barlangot, a Gyergyószentmiklóst Csíkszeredával összekötő útvonalon fekvő Vasláb nevűfaluból közelíthetjük meg.

Elhagyva a Vaslábhoz tartozó Heveder falut, egy 6 km hosszú, Feketerez nevű erdei úton követjük a Heveder patakot, majd áttérünk Borzóka patakára és 300 m gyaloglás után, az első befolyó patak a Súgó-patak.

A barlang keletkezése és kora

65 millió évvel ezelőtt, a Paleocén korban, gyűrődéses mozgások során, alakult ki a Síposkő tömbben a Súgó-barlang. A barlangrendszer térbeli elhelyezkedését, a tektonikus preformáltság jellemzi. A barlang emeletes járatrendszere a Rebra sorozat mezometamorfikus kristályos pala összletben képződött a dolomitos és kristályos mészkőben a vetők és repedések mentén. A kristályos mészkő, amelyben a rendszer kialakult, pontos, szakszerű azonosítást igényel, ugyanis a barlangpatak torkolatánál már nincs mészkő, helyét a kristályos pala veszi át föl egészen a csúcsig.

A 1-es száraz bejáratától balra egyetlen forrás van, ami 5-6 m után eltűnik, ami azt jelenti, hogy a barlangból kilépő patak belső, földalatti erekből gyűl össze. A felszín, u.n. "fedett" karszt amelyet 70-80 éves lucfenyőállomány, fű és moha borít. A barlang egy négyemeletes rendszer, amelyben egy alsó szint képezi az aktív vagyis a patakos, vizes részt egy bejárattal, a három felső szint pedig az ezután következő emeleteket két bejárattal.

A barlang felfedezése és elnevezése

Hogy mikor találták meg a Súgó barlang vizes bejáratát, arról pontos adat nincs, de az biztos, hogy a környékbeli lakosok többszáz éve tudtak, errÅ‘

A nép ajkán a valós történetek kiszíneződtek, nem létező mozzanatokkal, hősökkel gazdagodtak. Tarisznyás Márton muzeológus-történelemtanár számos népmondát gyűjtött össze vidékünkről, beleértve a Súgó-barlang mondáját is. Az egyik monda szerint, a Súgó-barlang a Háromkút határrészen egy másik barlanggal van összekötve. A barlangban, a hiedelem szerint "csepeg az arany", amit vedrekkel fognak fel. Hét év alatt, három veder telik meg arannyal, amit csak kevesen tudnak elvinni. A múlt század végén két férfi és egy nő jött érte. Meghatározott időpontokban tűntek fel, éspedig minden hetedik év Pünkösd előtti pénteken este, vagy Szt. János (jun. 24) éjszakáján. Megtévesztés végett, lovaikat fordítva patkolták. Sokan álltak lesben a jelzett időpontokban, hogy felfedhessék a személyek kilétét, de a vállalkozás kudarcba fulladt, mert nem tudták mikor jár le az a bizonyos 7 év.

A barlang feltárása, feltérképezése és hossza

Egy barlangról akkor tudunk teljes képet alkotni, ha ismerjük geológiai felépítését, pontos térképét és valódi hosszát, de ahhoz, hogy ezek birtokába jussunk, szükséges a barlang feltárása. A barlangot a '30-as években kezdték kutatni, tudományos megalapozottság nélkül, főleg kincskeresők. Ebben az időszakban id. Romfeld Ákos és Kémenes József gyergyószentmiklósi lakosok, turistaszenvedélyből bejárták a barlang egyes szakaszait, ahol barlangi medve (Ursus Speleaus) csontokra bukkantak, ezek a kolozsvári Múzeum tulajdonába kerültek. Ezek a kutatások a vizes járatra vonatkoznak.

Az első, nyomtatásban megjelent közleményt dr. Csibi Andor tette közzé 1937-ben, a "Gyilkostó klimatikus gyógyhely monográfiája és kalauza" címu munkájában. Többek között ezt írja: "városunk környékbeli nevezetességei között, nagy érdeklődésnél és újságnál fogva megkell emlékeznünk a gyergyótekerőpataki Súgó cseppkőbarlangról...". 1937 után a tekerőpataki közbirtokosság tervbe vette a barlang feltárását, de közbejött a II. világháború és elmaradtak a kutatások.

A tudatos barlangkutatás 1961-ben Buslig Lajos építésztechnikus és ifj. Romfeld Ákos kezdeményezték a vizes járaton, ahol ujabb barlangi medve csontokra bukkantak. Id. Romfeld Ákos és Kémenes József, már jártak a barlangban de a bejárt részekre csak homályosan emlékeztek vissza, a felső száraz járatok elérése néhány év múltán történt meg. A további kutatásoknál aktívan részt vesz Garai Ödön természetrajzszakos tanár az előbbi több alkalommal is ad helyszíni irányítást.

Állandó önképzés mellett - szakfolyóiratok, szakkönyvek tanulmányozása, kölcsönös barlangászati táborokban való részvételekkel magyar és csehszlovák kutatókkal, kialakul egy amatőr barlangkutató csoport "Bányai János" néven olyan alaptagokkal mint Gerőffy Ferenc, Benedek Oszkár és mások, akik erőfeszítésük révén feltárták a barlangot. A barlangkutatást a megnyitásig a gyergyói múzeum támogatta, 1966-ban sikerült menedékházat építeni a barlang további kutatásához és látogatásához. A barlang jelenleg kiépített részéről, vagyis-az 1-es szárazról és a "Túlfolyó-ág"-ról 1966-ban készült térkép, ami kiegészítodött az 1967-ben végzett mérésekkel. 1974-ől a baróti "Ursus Speleaus" barlangkutató csoport is végez kutatásokat és elkészítik a barlang összes járatának térképét, Dénes István geotechnikus irányításával. A feltérképezett járatok hossza 1021 m, de ez a hosszúság nem állandó, hiszen fedeződtek fel kisebb, szűk folyosók, termecskék a '70-es évek végén, a '80-'90-es években felfedeztek egy 45 m hosszú folyosót az "S" kürtő alatt, a vízfolyással ellenkező irányban.

A barlang bemutatása

A barlang szerkezetileg 4 nagyobb járatrendszerre oszlik: az 1-es száraz, a 2-es száraz amelyek valamikor forrás szájak voltak, a Túlfolyó-ág, és a jelenlegi aktív vizesjárat. Az 1-es száraz egy vaskapuval ellátott rész, turisták által látogatható, részben kiépített és felszerelt, amely jelenleg feljavításra szorul. Az első terem az "Öltöző terem", boltozatos pincéhez hasonló üreg, itt öltöztek át a barlangászok a kutatáshoz, a menedékház felépítése előtti időszakban. A következő terem a "Tanácskozók" terme ebből a részből kihordva a földhordalékokat 1965 novemberében utat nyitott a barlang méretesebb termei felé. Ebben a teremben már felfedezhetők a cseppkövek. A terem mennyezetén megfigyelhetjük a hófehér, lágy mészkő kicsapódást amit lublinitnek (hegyitej, hegyiliszt) nevezük.

A barlang hőmérséklete, nedvességtartalma és állatvilága

A barlangi levegő az átlagnál több CO2 tartalmaz mint a szabadlevegő. A Súgó-barlang páratartalma 95%-os a benti alacsony hőmérsékleteknek (7-9 °C) köszönhetően. A barlang vize sok kálciumkarbonátot tartalmaz. A barlang, mostoha körülményeihez képest élővilággal is rendelkezik, ezek a Froglobion fajhoz tartoznak: ugróvillások (Collembola), bogarak (Coleoptera), rovarok (Insecta).

Eltekintve rovarfaj troglobiont a téli bejárati területek lepkefaj használják Scoliopterix libataix stb Gerincesek által képviselt számos denevérfaj : közös lila ( Myothis Myothis ) , közös lila kis ( Myothis bliythi ) , hosszú denevér (Plecotus auritus ) . Ők csak barlangban késő őszi, téli és tavaszi hideg hónapokban.

Foglalja összesen 18,3 hektár , ahol amellett, különböző fajok a tűlevelű és lombos élő növények a orchidea család , a hölgy papucs védett és Európában. Más fajok nagyon ritka : Cephalantera rubra , Epipactis astrorubens , Epipactis helleborine , Gimnadenia conopseea .

Sugau barlang egyik legfontosabb barlangok a Keleti-Kárpátokban , ahol láthatjuk az összes típusú szpeleothemok : cseppkövek kúpos , álló cseppkövek , oszlopok gallér, fistular cseppkövek , korall stb Ami minerologic lehet tanulni csodálatos kristályosodási kalcium formájában aragonit és helictitice formációk .